Nana Knight

Csóközön, itt Nana! Ebben a részben a rövidebb, és egyértelműen félbehagyott történeteimről szólnék. Seems to be Right Attól függetlenül, hogy a Wattpad frissítéseibek hálatele van nyelvi hibákkal és felesleges sortörésekkel, ez egy azon történetek közül, amiket lehetetlen befejezni. Az STBR eredetileg egy baráti körömnek írt 4 füzetes történet, a Zabhegyezők Emeseálmán átirata, de mióta kikerült a netre, legalább három átirat készült. Mivel mindig az aktuális lelkiállapotomtól függ a történet, és sok szereplő a 8-9-10-es baráti köröm tagjain alapul, akiket szíƗvem szerint kiírnék, átírnék vagy szenvedtetném fejezeteken át... De nem visz rá a lélek, mivel az eredeti történet a múltam egy darabja, és nagyon közel áll a szívemhez, közelebb mint a Rising Story, és minden apró változtatás fizikai fájdalmat okoz. Nem törölhetem ki a múltamból, és ha kezembe veszem bármelyik füzetet, még mindig előjönnek azok az érzések, amik akkortájt kavarogtak bennem, öröm, bánat, szerelem, csalód...

Pár szó a folytatásokról I. Csóközön, itt Nana!  (Remélem van aki érti ;) ) Ahogy elindítottam ezt a blogot, tudtam, hogy tartozom a folytatásokkal és befejezésekkel egyes történetekhez - gyakorlatilag az összeshez - most pedig szeretném kicsit kifejteni, hogy miként és mikor lesznek ezek a történetek folytatva. (2) Nem az első: Nyár A Nem az első sorozat nagyon közel áll a szívemhez, mivel ez az első teljesen önálló történetem, ami semmilyen fandomhoz nem kötődik bizonyos rockzenekarokat leszámítva. A fiókomnak rajzolt képregényből a kilencedikes osztálykirándulásomon nőtte magát regénnyé a történet. Szó szerint, mivel gyakorlatilag egyedül töltöttem mind két napot a Velencei tó partján. A kirándulás reggelén, mintha megéreztem volna ezt, és betettem a tabletemet billentyűzetestől a hátizsákomba. Milyen jól tettem! A buszon is, a szobában is egyszerűen csak kerestem egy kényelmes testhelyzetet és írtam. Volt olyan is, amikor a múzeum udvarán várakozva álltunk, és én ak...