Cayla Kluver: A vérző Hold örökösei - Csinos ruhák és a patriarchális társadalom
[... kikapcsol, lenyugtat, mindeközben szórakoztat (...) olyan, akár egy középkategóriás televíziós műsor.]
Cayla Kluver: A vérző Hold örökösei
Hytanica és Cokyri ősi ellenségek. Hytanica királya már belefáradt az uralkodásba, és szeretné férjhez adni lányát. A kiszemelt utód jóképű, tehetséges, kiváló harcos… és elviselhetetlenül beképzelt. A két kiráylság között kiújul a viszály, amikor két cokyri harcost fognak el a királyi palota kertjében: egy nőt és egy vonzó fiatal fiút, Nariant. Kik az idegenek, és mit keresnek Hytanicában?
Alera hercegnő a titkok nyomába ered. Minden tiltás ellenére egymásba szeretnek az idegennel, de úgy érzik, náluk hatalmasabb erők irányítják az életüket. Vajon hinniük kell a vérző Hold legendájában, vagy saját kezükbe vehetik sorsukat?
Csóközön, itt Nana!
Ma egy különleges könyvvel, A vérző Hold örököseivel
érkeztem hozzátok, remélem élvezni fogjátok a rövid "kritikámat" és esetleg kedvet
kaptok az elolvasásához!
Mint az ismertetőben is olvashatjuk, a regény Alera, az
örökké kíváncsi, ám felelőtlen hercegnő történetét meséli el nekünk.
Mindenek előtt szeretném elmondani, hogy A vérző Hold örökösei a sorozat első része, és legjobb forrásaim szerint csupán két kötet van, mindkettő elérhető magyar nyelven.
A kötet még nyáron került hozzám, mikor még egyáltalán
semmire nem volt időm, így olvasni sem. Mikor végre mellé ültem, teljesen
kikapcsolt.
A történet nem volt izgalmas egyáltalán, de a helyszín, a
pompa és egy hercegnő csinos ruhákkal teli élete az udvarban, a normák, amikhez
igazodnia kellett, visszarepített egy kicsit gyermekkorom nyálas tündérmeséibe.
Az anyagok hosszú leírására, a szabás és a színek ismertetésére különleges
gonddal ügyelt az író, ami az elején még elbűvölőnek mondható, a végén már
unalmasnak.
Valljuk be, ha valamiről az író hosszasan beszél, mint egy
ékszer, egy lobogó, egy kard vagy bármi más, és a legapróbb részletekig taglalja
rajta még a porszemek elhelyezkedését is, akkor azt feltételezzük, hogy később
fontos lesz az a tárgy. A hosszú leírások ugyanakkor merőben nagy
szerepet játszhatnak az események késleltetésében, vagy a feszültség
fokozásában. Például, ha a főszereplő farkasszemet néz egy vérszomjas
farkassal, és hosszan vizsgálja minden apró mozdulatát, hogyan fújja a jeges
északi szél deres, szürke bundáját, pengeéles sárga fogait csattogtatva lép
közelebb, mancsa alatt pedig ropog a friss hó.
A hercegnő ruháinak leírása azonban egyáltalán nem játszik
szerepet a történet alakulásában, egyszer- kétszer „szemet gyönyörködtető”
volt, de az ötödik alkalom után már legszívesebben átlapoztam volna az egészet.
Maga a történet, illetve a cselekmény izgalmas és érdekes,
csak ki kell tudni hámozni a dekorációk és ruhácskák világából.
Eddig ugyan csak negatívumokat soroltam, nekem határozottan
tetszett a könyv, és alig várom, hogy megkaparinthassam a második kötetet.
Miért? Máris sorolom.
Ami igazán megragadott a vérző
Hold örököseiben, az a világ volt. Igazi mesebeli királyság, semmi mágia,
mérgek és katonák, az Apa szigorú, az Anya csendes, az ifjabb testvér cserfes,
a testőr pótapa, az udvarló bájgúnár, a kiszemelt fiú pedig veszélyes és
szenvedélyes. A hatalmi hierarchia és az udvar rendje kidolgozott,
összeszedett, szigorú elveken és hagyományokon alapul, és azon, hogy a nőnek
otthon van a helye, a hercegnő meg lovagolni sem kell, hogy tudjon.
Hytanicát és Cokyrit nem csak a
múltbéli konfliktusok miatt lehet ellentétbe helyezni, de ideológiájuk szerint
is. Hytanica patriarchális társadalmi berendezkedése mélyen megveti Cokyri
rendjét és hagyományait, ahol a nők uralkodnak, jobb harcosok, jobb lovasok és
okosabbak is mint a beszűkült látóterű hytanicai páncélos bumburnyákok, akiknek,
ha a felesége megszólal, csak lekevernek egy pofont, és meg van minden gond
oldva. Az író állásfoglalása egyértelmű, és világos, nem úgy a szereplőké, ez
pedig elég motiváció volt az olvasáshoz.
A Trónok harca után, ahol az
ártatlan hercegnők és jóságos kislányok általában úgy hullanak, mint a királyok
és a legyek, különös dolog egy olyan királykisasszony életébe betekintést
nyerni, aki nem csak nem tesz, de nem is csinálhat semmit, mert különben
elveszíti a megbecsülését. Manapság hozzá vagyunk szokva a fejlődőképes,
kitartó, tomboy főhősnőkhöz, akik foggal-körömmel harcolnak az igazukért, a
családjukért, a népükért és/vagy a kiszemeltjükért. Ez elég nehéz, ha az ember
lánya még az anyját sem látogathatja meg testőri felügyelet nélkül, és
szerintem éppen ez teszi izgalmassá a dolgok alakulását.
Ki szeret, kit, hol, hogyan és
miért?
„Ő szeret? Ő nem? Úr Isten, mennyi helyes fiú van itt körülöttem, én
szerencsétlen pedig kénytelen vagyok elviselni, hogy a legjóképűbb belém
szerelmes…”
Néha majd lekapartam az arcom a
főhősnő miatt, akinek az érzelmi és értelmi szintje egy 10 éves kislányéhoz
hasonlítható, éppen ezért nem is nagyon kedveltem. Viszont az egyik karaktert
annyira gyűlöltem, hogy mindennél jobban szerettem volna látni, ahogy pórul
jár, kikosarazzák, meghal etcetera, etcetera…
Ha tehetitek, mindenképpen olvassátok el ezt a regényt,
főleg most, hogy már egy hónapja újra koptatjuk az iskolapadokat, a feszültség
pedig egyre csak fokozódik. Akármilyen feszült is vagy, A vérző Hold örökösei
kikapcsol, lenyugtat, mindeközben szórakoztat. Nem kell sokat gondolkodni az
eseményeken, olyan, akár egy középkategóriás televíziós műsor. Kifejezetten
pihentető olvasmány.
A második kötet címe: A legenda fogságában
Hagyjatok nyomot magatok után itt, vagy Facebookon! Hamarosan újra jelentkezem!
Csók,
Nana
Megjegyzések
Megjegyzés küldése