Miről szól a rajz fakt?

 ["Kezdjük az első szembetűnő hibával: az árnyékokat is körvonallal rajzoltam meg, majd kiszíneztem őket, akár egy ügyesebb kiscsoportos..."]

Csóközön, itt Nana!

A mai napon egy különleges bejegyzéssel érkeztem, ami főként azoknak a diákoknak szól, akik hozzám hasonlóan nem művészetiiskolában tanulnak, hanem gimnáziumi diákok, és szeretnének „Rajz és vizuális kultúra” tantárgyból plusz órákat – fakultációt – felvenni. 

Figyelem! A bejegyzés kizárólag a saját munkáimat tartalmazza!

I.                 Művészettörténet

     Érdemes ezzel a ponttal kezdeni, mert talán ez a legkevésbé csábító része a plusz rajzóráknak, ugyanakkor ez az egy tartja távol a potenciális léhűtőket, akiket csak az érdekel, hogy meglegyen a kötelező óraszám, mégpedig a lehető legkönnyebben.
     Én szerencsésnek mondhatom magam, mivel szeretett tanárnőnk igen nagy gondot fordít a művészettörténet oktatására – kisebb-nagyobb sikerekkel. Azok a diákok, akik alapórára járnak, minden második hónapban csak művészettörténetet tanulnak, függetlenül a tagozattól. Ennek köszönhető az, hogy mi szinte egyáltalán nem tanultunk az elmúlt évben művtörit fakton, de házi feladatként ismételnünk kellett, vagy egy-egy leckét magunktól megtanulni. Ennek az okát pedig a következő pontban írom le.

II.                Érettségi

     A középszintű rajz érettségi gyakorlati vizsgája egy portfólió összeállításából és bemutatásából áll. A portfólióba kizárólag az utolsó két évben órai keretek közt készült munkából állhat, két év alatt pedig 20 munkának kell elkészülnie.
A munkák mérete nem korlátozott, viszont én személy szerint ajánlom az A/3 méretet.

A portfólió 8 munkát kell tartalmazzon, ami megfelel az alábbi kritériumoknak:

1)     két olyan munka, amit a vizsgázó SIKERESNEK tart

2)     egy olyan munka, amit a vizsgázó SIKERTELENNEK tart

3)     egy olyan munka, amit a vizsgázó LEGKEDVELTEBB TECHNIKÁJÁVAL készített

4)     egy olyan kép, képsorozat, ami egy TÁRGY TERVEZÉSÉT DOKUMENTÁLJA (és persze az elkészített tárgy)

5)     egy olyan munka, amit a vizsgázó látvány alapján készített, TANULMÁNYRAJZ, FESTMÉNY vagy PLASZTIKA (fotója)

6)     egy olyan munka, ami KÉPET ÉS SZÖVEGET egyszerre tartalmaz (pl.: könyvborító, plakát…)

7)     egy olyan munka, amely a vizsgázó által SZABADON VÁLASZTOTT technikával készült

     A kiválasztott munkákat bemutatni, elemezni, értékelni kell szóbeli felelet formájában a vizsgabizottságnak. Volt szerencsém hallani, egy ilyen feleletet, és sokkal könnyebb, mint amilyennek tűnik. Mi művészek ugyanis nem szeretünk hencegni, áradozni a munkánkról, a tehetségünkről, itt azonban muszáj. Ráadásul a sikertelennek ítélt munkát sem egyszerű kiválasztani, főleg nekem, aki minden munkáját sikertelennek ítéli meg. A hibákat azonban nem egy görbe vonal, vagy egy kávéfolt jelentik. Egy rossz perspektíva, egy aránytalan kézfej, erős, vibráló színek…

     A feleletbe ajánlott beleszőni, ha a kedvenc technikánkról beszélünk, hogy mikor ismerkedtünk meg vele, miért szeretjük, vagy ha a kedvenc képünkkel pályázaton értünk el helyezést, "dicsekedni" kell vele.(Jut eszembe, az egyik kedvenc képem még mindig nem került vissza hozzám… R.I.P. :’( )

III.              Tárgy tervezése

     Ez egy igen kritikus pont a tanulóknál, ugyanis az a heti másfél óra sok mindenre nem elég, maximum, ha utána még ott marad az ember szakkörön, hogy be is tudja fejezni a képét. Mivel én jelen pillanatban ipari termék- és formatervező mérnök szeretnék lenni, ennek a munkának kéne a leghangsúlyosabbnak lennie mind közül. Sajnos azonban elég különös hozzáállásom van a tárgyak készítéséhez. Nem szoktam vázlatot készíteni, ritkán leírom, hogy hogyan nézzen ki az adott tárgy, de inkább csak átgondolom, hogy mit, hova és hogyan, összeszedem a kellékeket, és hű-bele-Balázs módjára belecsapok a lecsóba. Az eredmény számomra kielégítő ugyan, de később elég nagy hátrányt jelent, hogy átugrok ilyen lényeges momentumokat.

Rózsás gyűrűk

Rózsás ékszerdoboz aranyszín szegéllyel

       IV.              Portré rajzolása

     Kritikus pont némely művész életében a portré készítése. Létezik ezer és egy féle trükk arra, hogyan kezdjünk neki, mégis van egy lépés, amit senki sem hagyhat ki. A koponya tanulmányrajza. Amíg nem tanul meg valaki koponyát rajzolni, és nem ég bele a „művészi-retinájába” az emberi arc minden csontja, addig hibátlan portrét állítólag lehetetlen készíteni. Be is mutatom, hogyan fejlődtek/változtak az én portréim annak hatására, hogy elkezdtem koponyákat rajzolni.

A bociszemű csukaszörny

    Ez a portré másfél órán át készült, amikor tanárnő szerzett nekünk egy modellt az órára. Életemben először készítettem élő emberről képet, ráadásul A/3-as méretben kellett dolgoznom, ami szintén elég szokatlan volt számomra.  Oldalnézetből kezdtem neki a rajzolásnak, mivel kifejezetten tetszett a lány arcéle. (Valamiért imádok arcéleket rajzolgatni…) Ezt később tanárnő nem a legszerencsésebb választásként ítélte meg, viszont a pártatlan felnőttekből álló „zsűrinek” tetszett a munkám, úgy gondolták megragadtam az évfolyamtársnőm karakterét. Ettől függetlenül az agykoponya túl kicsi, a váll túl keskeny, a fül aránytalanul kicsi az archoz mérve. A nyaka merev, idomtalan és túl hosszú. Ebben a tekintetben sajnos nem sokat fejlődtem egy hónap alatt.

No comment

    Akár hiszitek, akár nem, ezen a képen egy 18 éves fiú látható. Szegény sosem látta ezt a képet, mivel nem jött vissza a faktra modellnek. Később, mikor már kiment a teremből, tollal felskicceltem az arcát egy darab papírra oldalnézetből (honnan máshonnan?), csoporttársaimmal pedig mélyen egyetértettünk abban, hogy sokkal jobban hasonlít a skicc a srácra, mint a portré. Hozzátenném, hogy ez alkalommal rajzszénnel dolgoztam, életemben először, és nem elég, hogy a szemek és az arc aránya is rossz, de az állkapocs sem látszik rendesen. A haját pedig inkább meg sem említem. Egy egyébként helyes srácból így kell vén banyát csinálni. Jöhet a taps!

Adam Gontier (Márai "Mekis" Dániel)

Két hónappal később fénykép alapján nekiültem itthon szénnel megrajzolni egyik kedvenc énekesemet és életem második legnagyobb szerelmét, Adam Gontiert, akiről a Rising Story című irományomban Márai Dánielt mintáztam. Ez a portré már az én tetszésemet is elnyerte, nem csak a tanárnőét. Azt hiszem ez volt az utolsó portré, amit rajzoltam, körülbelül ez év márciusában, azóta sem koponya, sem portré, sem nyáladzás Adamre. Ez sem a legjobb kép, lehetne még rajta csiszolni, talán valamikor megrajzolom újra. Viszont, ha most azonnal választanom kellene egy képet, amivel elégedett vagyok, ez lenne az.

V.               Tanulmányrajz – drapéria

Semmit. Sem. Gyűlölök. Jobban. Mint. A. Drapériarajzolást.

Mivel a növényekről készült tanulmányrajzaim nem valami sikeresek, a vizsgán nagy valószínűséggel egy drapériarajzot fogok bemutatni. Amikor Ica néni legendás kék-piros sálja már fel van akasztva a zöld táblára, én is fel tudnám magam akasztani. Mégis abból rajzolok a legtöbbet, ami nem megy. Ami nem megy, azt nem szeretem. Következésképp azt rajzolom legtöbbször, amit nem szeretek. Elég frusztráló már a gondolat is.

Kék-piros sál fekete-fehérben

Ezek nem zsebkendők

    Kezdjük az első szembetűnő hibával: az árnyékokat is körvonallal rajzoltam meg, majd kiszíneztem őket, akár egy ügyesebb kiscsoportos. Sok időbe telt, míg elhagytam ezt a rossz szokásomat, de végül sikerült. Csak úgy, mint ahogy tónusozni is sikeresen megtanultam egy év alatt. Formára nem lehet kifogásolni egyik fenti rajzot sem, de minden apró részletet elrontottam. Akkor ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni magamból. A zsebkendős kép már itthon készült, különböző nézőpontokból, amit ugyanazon a képen ábrázolni nem bocsánatos bűn. Gyakorlásnak teljesen megfelel, de sosem mutatnám be vizsgán

Az új tanévben az első faktos feladatom egy kukorica-tanulmányrajz elkészítése volt, amit végül színes ceruzával készítettem el, az eredményre pedig kifejezetten büszke vagyok, pont mint tanárnő, aki mindenkinek megmutatja a rajzterem falán díszelgő képemet.

Kukorica

VI.              Pasztell

Előszőr nehéz volt megszoknom az új eszközöket, mint a pasztellkrétát. Nem szerettem, mert nem tetszett a tapintása, hogy porózus, ma már egyszerűen imádom, hogy mindenem csupa színes por alkotás közben. Szeretek erős, élénk színekkel dolgozni, kitalálni, hogyan tudnék minden részletet megmutatni, miközben a kréta kétszer akkora, mint a virágszirom.

Októberi mosolyka

VII.            Akvarell festés

Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy az akvarellfesték nem azonos az általános iskolában használt gombos vízfestékekkel, és egyszerű rajzlapra vagy műszaki kartonra nem lehet nagyon szépen dolgozni. Az eszközök drágák, de megérik a pénzüket. A kezdetektől imádtam az akvarellt, de rosszul használtam. Ica néni az összes diákjának igyekszik megtanítani az akvarellfestés minden csínját-bínját, mivel ő maga is ezt a technikát szereti legjobban. A lelkesedése ránk is átragadt. Az iskolából páran a nyáron részt vettünk egy Ifjúsági Művésztelep programjain, és egy hét kőkemény festés után, mikor mindenünk csupa akril volt és tempera, és már nem maradt fedetlen vászon, a húgom barátnője felsóhajtott: „Jaj, de jó lenne már akvarellel festeni!” Maximálisan egyetértettünk vele.

A fakultáció keretein belül leginkább csendéleteket festünk, amiben nem vagyok valami ügyes, de igyekszem. Sokkal szebb akvarell képeket készítek, ha a saját fantáziámra, vagy egy tájképre hagyatkozom.

Csendélet pipaccsal és barckkal

Nőnapi jácint

Csillagköd

Naplemente

Pipacs

Rachel bakancsa

Ennyi lett volna mára a mondanivalóm. Kicsit hosszú bejegyzés lett, de remélem élveztétek, és esetleg tudtam kicsit segíteni azoknak, akik gondolkodnak a rajzfakultáción és/vagy érettségin!

Ha szeretnétek, készíthetek bemutatót egyes technikákról, vagy szívesen mesélek/írok a rajz faktról, válaszolok minden kérdésre! :)

Hamarosan újabb bejegyzéssel érkezem, addig is olvasgassatok, például a Rising Storyval kapcsolatos ismereteiteket frissítsétek, ugyanis az új rész napokon belül megérkezik! ;)

Jó alkotást!

Csók,

Nana

Ps.: Kövessetek be Instagramon, ha szeretnétek minden nap új képeket látni, vagy korábbi, sokkal jobb alkotásokat megnézni!